A vonal

Folyamatban Forrai Ferenccel

Nincs kezdete. Nincs vége. Mindannyian vonalban vagyunk, egyeneseink keresztezik egymást – hogy hogyan lesz ebből körforgás? Forrai Ferenc kiállításán minden lehetséges és lehet mindenséges. Forrai Ferenc évről évre tömény irodalmat és esszenciális vizuális művészetet hoz a látogatóknak, most a legelemibb lét-modellt tárja elénk.

Így élünk, nem kell túldimenzionálni: „az élet egy nagy öröklakás” (Képes Gábor) és néha lefolyunk az utcára, egydimenzióból a negyedikbe - vagy a negyedikről a Föld szintjére, szinte mindegy.

Kassák Lajos nyomában rójuk: „Megyek tovább ellenkező irányban az otthonommal. És mégis hazaérkezem. Úgy vélem nem is voltam sehol.”

Forrai mester valós és virtuális határán egyensúlyoz kiállításán, amely egy tárlat makettje – és a Forrai-mátrix részét képezik a hozzá kapcsolódó online tárlatvezetések is.

Ilyen is lehetett volna? - a Vonal egyben kérdő-jel egy olyan évben, amikor minden máshogy alakult, mint ahogy tervezni lehetett. Lehet-e tervezni? Csak tervezni lehet – mondja Forrai lelkiismeretesen, majd észreveszünk egy titkos üzenetet, valahol a vonal alatt.

A léc rezeg – az alkotó nem pihen. A sorsunkat ingaként rajzolja újra és újra az idő. Döntéseink, környezetünk és lehetőségeink erőhatásai irányváltásra késztetnek, olykor úgy is, hogy észre sem vesszük, újabb variációban vibrál a létünk. Forrai időszemlélete egyszerre a Nyugaté és a Keleté, miközben nyugtat és kelteget: egyenes, céltudatos haladásból örök visszatérésbe hajt – ha jártunk már az ismerős tájon, elgondolkodhatunk egy új irányon.

Hogy mit üzen? Nézőpont kérdése. Megannyi változás a súlyos állandóságban – önismeretre tanít egymás metszéspontjaiban. Ilyen ez a Vonal – csak el ne veszítsük a fonalat: körhinta-életünk egy szál dróton lóg a végtelenben, függő függetlenségben, de jó így, mert szeretjük a kockázatokat. Forrai Ferenc a jelenkorban is a régi – mert vadonatúj: végtelenül pontos.


Képes Gábor írása

Makett a „nem létező” kiállításról

Makett a Négyszoba Galériáról, a Négyszoba Galériában a „nem létező” kiállításról.

A vírus okán a kiállításokat nem lehetett látogatni, így arra az elhatározásra jutottam, hogy a kiállítást nem az általam elképzelt formában és léptékben valósítom meg.
Mivel a teret nem lehetett fizikai valónkban bejárni, így egy számomra teljesen új közegben, a virtuális térben rajzoltam meg a vonalat.
Ami új megközelítést és feldolgozást igényelt. Új lehetőségeket adott, új és izgalmas kihívások közepette rajzolhattam meg az elképzelésem alapján a vonalat.

A számomra nagyon fontos anyagszerűség nélkül nehéz lett volna a vonalat megrajzolnom, így arra jutottam, hogy a virtuális tér létrehozásával együtt megépítem a kiállítás makettjét, és az „üres” térbe helyezem, így lesz is-, meg nem is kiállítás.
A köztes megoldás során felhasznált anyagok mennyisége minimális lett, nem keletkezett hulladék, nem éreztem azt hogy a kiállítás építése hiábavaló lenne, az épített makett a tárlatvezetések és a megnyitó során nagy segítségünkre volt.

Az én vonalam, vonalaim...

Egy vonal, amit a maketten és a virtuális térben lemodelezett galéria sajátossága rajzol meg, adja meg a ritmusát, kap szimbolikus vagy metaforikus jelentéstartalmakat.
Egyes részeihez irodalmi idézeteket társítottam, amikkel új jelentéstartalommal gazdagodott a vonal.

Jelen esetben a galéria tere csak egy szemléltetőeszköz, a vonal bárhol megrajzolható, hisz rajzoljuk is, csak legtöbbször nem figyelünk rá.
A vonal rajzolata mutatja, hogy hol vagyok, mire gondolok, merre változik az irányom, miként változom, veszem a levegőt, ha emelkedőn kaptatok felfelé, ha a zeniten vagyok, mikor találkozok valakivel, valami újjal vagy megszokottal, miként figyelek magamra és a környezetemre.
Ön- és mások ismerete, önmagunk elhelyezése a környezetünkhöz és magunkhoz viszonyítva.
Kölcsönhatások, hatásunk másokra, mások hatása ránk, a környezetünkkel való egyensúlyra való törekvés.
Miként viszonyulunk az időhöz (út, idő, tér, sebesség), a jelenhez.

Kérdések, gondolatok felvetése út-közben…

Környezetünk és önmagunk megfigyelése, egymáshoz való viszonya. Tapasztalás, érzékelés, kutatás, új ismeretek, benyomások és információk rendszerezése, kölcsönhatások alapján megfogalmazott kérdések. Kérdésfelvetések.
Amik új gondolatok feldolgozására sarkallnak. Keresem a nézőpontok közötti átjárásokat, új értelmezési lehetőségeket, egyezéseket, metszeteket.

A vonal ezen folyamatok absztrahálása, szimbolikus megfelelője, vizuális lecsupaszítása, elvonatkoztatás.
Gondolataim és ismereteim, látószögem tágítása, nézőpontom váltása, elemzés, szemlélődés, megfigyelés, vizsgálódás, kutatás, gondolkodásra való felhívás, párbeszéd, egy tanulási folyamat része.

Mit jelent a semmi, azt, hogy nincs? Mit jelent az egyensúly?
Lineáris vagy körforgás, végletek vagy…?

Találkozás, metszet

metszéspont, kereszteződés, összeköt, kölcsönhatás, kapcsolódó, találkozás, metszet, közös rész, közösség, egység, egymásra hatás, kapcsolódás, együtt, kapcsolat, átadás, haladás, viszony

„Irányaid elnyújtott egyenesek.”
5mondatok (Tóth Réka Ágnes, Simon Márton)

„nem tudja mi van a vonal felett, mert a vonal voltaképpen olyan, akár az ég. Mert az eget se lehet megmozdítani, se meghódítani, és kifutni se lehet alóla, csak elfogadni, hogy az egyik nap jeget szór, a másik nap fehér fátylakat úsztat”
Darvasi László


„Megyek tovább ellenkező irányban az otthonommal. És mégis hazaérkezem. Úgy vélem nem is voltam sehol.”
Kassák Lajos

.

Porcelán

Kondor Edit és Forrai Ferenc limitált darabszámú, sorszámozott porcelán tárgyegyüttese.
tárgyegyüttes: váza, tálca, tál, kép

VÁZA
ez nem kezdet, sem vég

TÁLCA
„Irányaid elnyújtott egyenesek.”
5mondatok (Tóth Réka Ágnes, Simon Márton)

TÁL
„néhány vonallal vázolom a változó világot”
Gábor Képes

KÉP
innen nézve


fotó: Rácmolnár Milán
3D: Barkóczi Máté